Út az ismeretlenbe egy GARMIN készülék és ismerős útitársak, sporttársak segítségével.

Ez a történet tulajdonképpen koratavasszal kezdődött a felkészülési időszakban. A Széchenyi ligetben kiépített tanpályán gyakoroltuk a térképhasználatot és az útpontok felkeresését. Ez megkönnyítette a chirp keresést a túrán.

Egy hosszú úton adódhat defekt is. A javítást megtanulhattuk három alkalommal a Dózsa házban, melyet túránk során szerencsére nem kellett gyakorolnunk. A biciklilánc felrakás módszerét többször is megfigyelhettük.

            Gyülekező a Dózsa-háznál 2019. október 12-én, szombaton 8:15-kor, ahol az első útpontot megtaláltuk egy fa törzsén. A térkép segítségével elindultunk amerre a GPS kis nyila mutatott. Vajon jó irányba haladunk? (És zsíron?) A Berekbe vezetett utunk. Itt két kutat is találtunk, miután megtaláltuk az útpontot. Szegvárral párhuzamosan haladtunk a földúton, déli irányba. Hátunk mögött a szentesi Erőtakarmány gyárat láttuk. Egy magaslesnél megpihentünk reggelizni. A Nap már olyan erősen sütött, hogy néhány ruhadarab a túratáskánkba került. Továbbindultunk. Nemsokára egy horgászparadicsomhoz, a Lándor-tóhoz érkeztünk. A nádasoknak nagy szerepük van, a szárazföld itt találkozik a vízzel. Élőlényeknek ivóhely, búvóhely, szaporodási hely. Emberi beavatkozás csökkenti a területét. Építkezés szempontjából ma elenyésző. A 6. útpont jelzőt Szegvár – Mindszent között az Alsó-Kurcánál találtuk meg. Ebéd a 2018-ban felújított zsilipnél, éppen harangszóra. A felhalmozódott uszadék látványa fotózásra késztetett. Tavaly a vízitúránknak itt volt a fordulópontja. Akkor a zsilip túloldalán egy vízesést és egy sekély folyót láttunk.

A következő útpont az Alsó-Ludasi iskola emlékoszlopa mögött rejtőzött. Ezután a földúton haladva egy fehérre meszelt házhoz érkeztünk. A TSZ major elhagyatott épületében rövid időutazást tettünk. Az udvaron szentjánoskenyér magját kóstolgattuk. Kalandjaink során megfigyelhettük, véget ért a kukorica betakarítása. Amerre haladtunk többször kukoricacsutkák borították a földutat. Láttunk gémes kutat és kerekes öntözőberendezéseket. A Kórógy-éren áthaladva már visszafelé tartottunk városunkba. Egy nádasban megtaláltuk az artézi kutat, melyet a GPS is jelzett. Háromnegyed 2-kor érkeztünk ide. Lemostuk az út porát magunkról, megtöltöttük kulacsainkat a hűs vízzel. Sőt, megkerestük a kutat az út másik oldalán, a szántóföldön. Aki akarta elfogyaszthatta maradék szendvicsét.

Ismét áthaladtunk a Kórógy-éren. Szentes külterületén jártunk, balról Sáphalom, jobbról a TV  torony magasodott. Kisvártatva azt írta ki a GPS: Útponthoz érkezett. Egy kubikgödör mellett, egy fán találtunk rá az utolsó előtti útpontra. Az utolsó kis tábla Szentes felé vezető főút közelében jelezte, nemsokára hazaérkezhet a csapat.

            Az útpontok között gyorsan hajtottunk, versenyezve egymással. Csapódott a sár a pólókra, melyek szép leopárd mintásak lettek. Az egyik zökkenőnél majdnem leesett a GPS a kormányról. Egy gyors mozdulattal sikerült elkapni. Délután fél 4-kor ért véget túra, a 2019-ben felújított Eszperantó híd közelében. De jó, hogy nem maradtam ki ebből a játékból!

KAmilla

A 2018-as túrán felhalmozott tapasztalatokkal, és nagy várakozással, vágtunk neki az 52 km-esre tervezett távnak. Részvétel sajnos az elmúlt évnél kisebb, hiszen csak két fő: Árpi és Én (András). (Laci lesérült, Feri dolgozott)
Az indulás: 2019.08.05. 15:00 ra terveztük, és sikerült is tartani. (Viszont mint később kiderült így nem volt túl sok időnk sötétedésig.)
Technika: Árpi GPS-el, Én okos telefonnal navigáltam mindkét eszköz tette a dolgát, de a GPS-el egyszerűbb volt, hiszen a csipogóból vette e következő pont koordinátáit, és nem kellett beütögetni.

No, akkor vágjunk neki: A tájékozódás és útkeresés sokkal könnyebben ment, mint az elmúlt évben, tulajdonképpen nem jelentett nehézséget. Egy csipogó nem adott jelet (JK2019K10), ott a GPS-be is beütöttük a koordinátákat
Az első kilométereken beszélgetve, arra a következtetésre jutottunk, hogy a környék minden útját bejártuk már, így ez a túra, különböző bejárt szakaszok, másfajta összefűzéséből fog állni. De ebben nagyot tévedtünk. Néhány ismerős szakasz kivételével csupa számunkra új tájat láttunk. A táv középső részét egy előző napi helyi zápor miatt kimondottan sáros úton tettük meg, míg a fennmaradó 70% kifogástalan volt. A nyomvonal (ahol lehetett kerültük az aszfaltot) elvezetett különböző tavakhoz, csatornákhoz, folyó vizekhez, szántóföldekhez, rétek és legelőkhöz, egy lebontott iskola emlékére emelt faoszlophoz, elhagyott épületekhez, repülőtérhez. Mindezt gyönyörű tájakon (Lásd a képes beszámolót).
Mint a bevezetőben is említettem, megint az idő befolyásolt minket, így az utolsó három szakaszt erősebb tempóban, kevesebb nézelődéssel teljesítettük, de így is besötétedett.

Zárásként: 55,4 km, valamint öt és fél kellemesen eltöltött óra után, élményekkel gazdagabban, értünk vissza a kiindulási pontra. 

Köszönet a túra megálmodójának a remek nyomvonalért, illetve a kivitelezőnek a csipogók és táblácskák kihelyezéséért. 

András