Érkezésünkkor épp egy ifjú párt fényképeztek a Kurca parton. Milyen szép lett az itteni környezet! Emlékszem, gyermekkoromban itt, a Dózsa-ház előtt töltöttük a május 1-i felvonulás utáni délutánt. Vattacukor, léggömbárus, céllövölde, balatoni horgászat. Üldögélés a zászlótartó körüli betonon.

Nem emlékszem, hogy evezni lehetett a vízen. Ma már lehetőség van erre a vízi sportra. Gyerünk! Keressünk a szertárban lapátot, mentőmellényt, készítsük elő a narancssárga túrakenut!

            Hárman indultunk csak el. Pisti! Sajnálhatod, hogy erről is lemaradtál! Először felfelé eveztünk az Ifjúsági ház irányába. Kikerültük a szökőkutat. A fehér korlátos hídnál megcsodáltuk a komló világoszöld tobozait. Majd kipróbáltuk a hátrafelé evezést, így vissza tudtunk fordulni. A kőhíd irányába folytattuk utunkat. A híd másik oldalán is működik egy szökőkút. Romantikus kép tárult elénk, ahogy a tőkésrécék körülötte úszkáltak. Az Eszperantó híd után a rucaöröm majdnem teljesen benőtte a vízfelületet. Továbbhaladva, egész úton a napfény melengette hátunkat. A strand területén horgászok próbálták ebédjüket kihalászni, s hogy ne zavarjuk őket nagy ívben kikerültük pecabotjaikat.

A kutató hídja utáni részen már magasra nőtt a nád. A fák zöld lombját cibálta a szél. Az Ilona parti hídig sajnos már nem tudtunk leevezni, mert a rucaöröm sűrűn beborította a vízfelületet. Ismét gyakoroltuk a hátrafelé evezést. Majd rövid időre megpihentünk az ide-oda cikázó szitakötők társaságában.

Evezhettünk visszafelé az idősek otthona irányába. Csend, béke, nyugalom vett körbe minket. A nádasból egy-egy madárfütty hallatszott. Lassan beeveztünk egy fűzfa hajlékony ágai alá. A zöld levelek eltakartak minket, akárcsak a parton lévő épületeket. Milyen jó itt hűsölni! Most napernyő sem kell! Felfedeztünk egy rókalyukat is, miközben beszélgettünk, nevetgéltünk. Jó volt ott lenni!

KAmilla

Könnyen levittük a hajókat az új mólóra 4-en. Természetesen mentőmellénnyel, lapáttal, ivóvízzel, fényképezőgéppel felszerelkezve indultunk útnak.

A közúti híd alatt áthaladva visszhangzottak szavaink. Hatalmas szitakötő fogadott a híd túloldalán, majd hűsölő vadkacsák a Kurca jobb partján. Szemben a szökőkút csodálatos látványt nyújtott. Pár evezőcsapás után elérkeztünk az Eszperantó hídhoz. Itt a híd lábánál egy tőkésréce család tanyázik. Továbbhaladva, a baloldalon megpillantottuk egy modern szálloda homlokzatát. Az idén júliusban adták át az OPEN HOTEL-t a nagyközönségnek. Míg elérkeztünk a kutató vasszerkezetű hídjához, utunk során szitakötők röppentek fel a nádasból. Körbeeveztünk az öbölben, ahonnan ráláttunk a strand épületeire, a nyaralóházakra, az új Wellness fürdőre. A parkerdő otthonnal szemben tartottunk egy rövid pihenőt a rucaörömmel borított víz felszínén. Útitársaim láthatóan élvezték a napsütést, a csendet, elfeledve zajos hetüket.

Visszafelé egy fűzfa lombja alatt haladtunk el. Ezután a part mentén óvatosan eveztünk, hátha megpillantunk egy-két teknőst. A páncélosok helyett csak két árva vadkacsa toporgott a nádasban.

Megcsodáltuk közelebbről a modern építészeti stílusban épült szálláshelyet, miközben a strandolók vidám zaja hallatszott a szemben lévő móló irányából. A közúti híd alá érkezve meg akartunk pihenni a hűvösben. Ez elsőre nem sikerült. Megtréfált bennünket az északi szél. Visszalökte a hajónkat a híd előtti napsütötte vízfelületre. Jót nevettünk, majd visszaeveztünk. Utolsó pihenő és egy kis beszélgetés boltíves híd alatt, azután kiszállás.

Véget ért a rövid, de élményekben gazdag kirándulás másfél óra után. 1 hét múlva újra vízre szállunk!

KAmilla