Õze Lajos Filmszínház
Az állomáshoz tartozó leírást, irodalmi anyagot, képeket a Koszta József Múzeum állította össze.
Szentesen a filmvetítés szinte egyidős magával a mozgókép megszületésével: az első vetítésre 1897. január 16-án került sor a Haris-féle ház egyik üres bolti helyiségében, a mai sétálóutca gyógyszertár felőli végén található épületben. Az ekkor bemutatott darabok még sokkal inkább a cirkuszi mutatványosok ’mozgás filmjeire’ hasonlítottak, éppen ezért a szegényebb rétegek szórakozásának forrása lett, az előkelőbbek javarészt elkerülték. Az igazi mozgó fényképet 1899-ben mutatták be Budapest után Szentesen is az akkori Petőfi Szálloda dísztermében január 28. és február 1. között. A három részes vetítés minden egysége 10-10 képből állt. 1902-ben már a Székelyföldi Tudományos Színház is tartott előadást a városi színházban. Egy évvel később a korai film egy mellékes attrakcióvá vált, amikor a bemutatót egy birkózó mérkőzés felvezetőjévé tették. Ennek ellenére kifejezetten hamar, már 1906-ban jelentősen megnőtt a vetítések hossza, ugyanis a kezdeti 2-3 perces filmeket leváltották a 20-30 perces alkotások. Ezzel párhuzamosan nőtt az is, hogy meddig látható egy-egy mozgókép-blokk a moziban: a kezdeti 3-4 napot ekkora 1-1,5 hétre bővítették. A korszak népszerű, korai műfajai a trükkfilmek, némafilmes komédiák, vagy háborús jelenetek.
1908 áprilisától már folyamatosan voltak vetítések. A Központi Szálloda lett a mozgókép-színház legfontosabb helyszíne, itt alakult meg az Apolló Színház, amely Szentes első állandó mozija lett. Hetente 2-3 új műsorral jelentkeztek, melyek az egész család számára nyújtottak szórakozást. Mivel ekkor még a némafilmek korszaka tartott, így nagyon fontos megjegyezni, hogy saját zenekar is kísérte a vetítéseket, ami a korban jelentősen növelte a hely rangját. Még ünnep- és vasárnap is tartottak 2-2 előadást. 1910-re komoly verseny alakult ki a mozgóképes piacon: az Apolló, az Uránia és az Edison mozgófénykép-színházak osztoztak a közönségen.
1912-ben végül megnyílt az első, kimondottan mozinak tervezett épület, az Uránia, melyet hivatalosan Szentesi Tudományos Mozgó-Színháznak neveztek. Az intézmény a két háború viszontagságai közepette is töretlenül működött. Első három évtizedében rengeteg fejlesztésen és átalakuláson ment keresztül, valamint többféle akcióval kedvezett közönségének: kedvezményes nap a sérült katonáknak, valamint olcsóbb jegy az Alföldi Újság előfizetőinek a lap tudósításaiért cserébe. Sajnos a háború lezárása után felborult a vasúti közlekedés, így a vetítésekhez szükséges filmek sem érkeztek meg időben, a műsorrend folyamatosan megakadt, bemutatók maradtak el. Az I. világháború lezárása után a mozik több szabályozást is kaptak: hivatalos utasítások alapján kellett műsorfolyamot összeállítani, jótékonysági vetítéseket kellett tartani, valamint a személyzet 40% hadirokkant vagy hadiözvegy kellett legyen.
1929-ben a szentesi mozit komoly tragédia érte: építtetője és alapítója, Prunkl János elhunyt. Temetése napján nem tartottak vetítéseket, az egykori vezetőt a filmszínház épületében ravatalozták fel és tömegek búcsúztatták.
A következő évben a nézőszámok folyamatosan csökkenést mutattak, amit végül a hangosfilmet is játszani képes eszközök beszerelése állított meg. Az új attrakció visszahozta a városi közönség érdeklődését. Az első egészestés hangosfilmet 1930. október 7-én mutatták be. A 30-as években rengeteget fejlődött az épület és a technika is: a gépies hangot egyre élethűbbé tették, újfajta vetítő eszközöket szereztek be, megújult a nézőtér, felépült az előcsarnok, majd 1941-ben még tűzbiztos födém is felkerült.
A második világháború alatt a mozi működése megszakadt, a harcok lezárásával pedig a kor népnevelési törekvéseinek eszközévé lett, valamint megkapta a Szabadság Mozi nevet is. A forradalom idején az áramellátás akadozott, a filmtekercsek sem érkeztek meg, így a vetítések gyakorta szüneteltek. Habár az 50-es évek végére elavult képet festett az épület, mégis 1960-ban itt volt lehetőség először megtekinteni szélesvásznú filmet, valamint megindultak a várva várt fejlesztések is. A 70-es évek végére új mennyezeti burkolat, új világítás és felújított homlokzat fogadta a nézőket.
1980-ban a Művelődési és Ifjúsági Házban elindultak a Filmtéka vetítései, melyek főként a kor művészfilmjeit mutatták be, míg a Szabadság napi két előadásában javarészt sikerfilmeket játszott. 85-ben ennek ellenére, egy statikai vizsgálatot követően életveszélyesnek nyilvánították a mozit, és széleskörű felújítást rendeltek el. Ideiglenesen a Művelődési és Ifjúsági Házban vetítettek filmeket, ám az előadások zaja zavarta az intézmény további programjait, a nézők rendszerint elkeveredtek. Végül egy évvel a bezárás után, a nagyobb munkálatok elvégzését követően újra megnyílt a mozi: nappal tovább újították, délután kitakarították, és mehettek is a vetítések.
A rendszerváltást követően, 1992-ben a filmszínház a város kezébe került, majd a Szentesi Művelődési Központ kapta meg a fenntartás feladatát. Mai nevét egy évvel később nyerte el. A kétezres évekhez közeledve egyre romlott a mozi helyzete: habár pályázatot írtak ki bérlők számára, az intézmény hamar fenntartó nélkül maradt, időről-időre újra bezárt. 2004-ben nagyobb összeget nyertek, így fejleszteni tudták a technikát és az épületet, ám ennek ellenére meredeken csökkentek a nézőszámok. 2014-ben a semmiből bejelentkezett egy pályázó a mozi üzemeltetésére: a Mozaik Mozi Kft. Az épületet teljesen felújították, a technikát modernre cserélték, még 3D-s vetítésekre is kialakították a lehetőséget. Elkészült az Õze Lajos emléksarok a mozi előterében, akinek nevét végül az intézmény 2018-ig viselte. Jelenleg Kultik Szentes néven, a régóta ismert helyszínen működik. A filmszínház nagyobbik auditóriuma az egykori névadó, színművész, Õze Lajos nevét kapta.
Forrás:
https://www.mozivilag.com/?c=post&id=976#lg=1&slide=5
