Görög ortodox templom
Az állomáshoz tartozó leírást, irodalmi anyagot, képeket a Koszta József Múzeum állította össze.
Módosabb görög családok a háborús viszonyok miatt 1726-ban Magyarországra menekültek, közülük Szentesen is többen letelepültek. II. József 1781-ben kiadott Türelmi rendelete a görög keletieknek is szavatolta a szabad vallásgyakorlást, megfelelő anyagi föltételek esetén megengedve a templomépítést és paptartást. 1784-ben önálló egyházközösséget alapítottak. 1786-ban felszentelték Szent Miklós tiszteletére épült torony nélküli templomukat. A kisméretű templombelső kiképzése harmonikus és magas színvonalú.
Az oltárt a templomhajótól elválasztó ikonosztázion héttengelyes, háromszintes, aranyozott, műmárvánnyozott, fa vázrendszerű, copft stílusú építmény, mely 39 ikontáblát (szent képet) foglal magába. A képeken rengeteg bibliai jelent és szentalak megjelenik. Az 1900-as évek elején először egy favázas harangtoronnyal, majd 1927-ben a mai 22 méteres kőtoronnyal egészült ki. A templom déli homlokzatának falfülkéjében Szent Miklóst – a templom védőszentjét - ábrázoló freskó látható. Alatta falba épített márványtáblán örökítették meg az egyházalapítók nevét. A tábla mellé állított barokk márvány kereszt a műemlék templom művészi értékét gazdagítja. 1982–83 folyamán állagmegóvást, teljes külső helyreállítást hajtottak végre az épületen.
A templomhoz kedves kis legenda fűződik, melyet a város híres legendagyűjtő nagyasszonya, a szépíró tehetségű Gulyás Pap Etelka jegyzett le. A történet 1453-ban kezdődött, amikor is a Konstantinápolyt elvesztő görög sereg egyik vezére, Tódor a császár parancsára magához vette az ostrom idején a Haghia Sophia templom oltára alatt lévő vaskazettában őrzött ereklyét, mely a hagyomány szerint az első keresztény szent maradványait őrizte. A császár parancsa szerint ezt az ereklyét el kell vinni az ostromlott városból, hogy a martalóc török csapatok ne szórhassák szét, majd egy templomépítés alkalmával a templom falába kell elhelyezni, és a szent nem lesz hálátlan: a görög nép visszanyeri szabadságát a templomépítést követő években. Ez a Tódor nevű lovag sikeresen tört ki az ostromlott várból és észak felé vette útját, majd némi vándorlás után Magyarországon, mégpedig Szentesen telepedett le. Itt feleségül vett egy görög leányt és az ő utódaik lettek a Harisok. A Haris család néhány tagja a török uralom alatt elkerült Szentesről, de a 18. században visszatértek őseik lakóhelyére, ahol a század végén felépítették azt a templomot, amiről nagyapáig beszéltek nekik. Falában elhelyezték a Tódor lovag által a pusztuló Konstantinápolyból kimenekített, és nemzedékről nemzedékre féltve őrzött ereklyét. A görög császár jóslata ekkor csodásan beteljesedett: az 1800-as évek elején kitört a görögök szabadságharca és visszanyerték szabadságukat.
Forrás:
Labádi Lajos: Szentes Helyismereti Kézikönyve (2000), Szentes
http://www.szenteskincsei.gportal.hu/gindex.php?pg=35376203
http://www.szenteskincsei.gportal.hu/gindex.php?pg=35320355&nid=6309533
https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/megyek_oroksege/Csongrad_megye/pages/CSMEE/Magyar/html/Szentes3.html
