Református nagytemplom
Az állomáshoz tartozó leírást, irodalmi anyagot, képeket a Koszta József Múzeum állította össze.
Szentesen az 1500-as évek közepétől létezik református egyház. A közösség fennállása első 200 évében a mai Szent Anna templomot használta, ám 1746-ban a kis létszámú katolikus felekezet és a váci püspök kérésére azt visszaítélték eredeti tulajdonosainak. A református imaháznak így azonnal új telket jelöltek ki, és meg is kezdték az építkezéseket. Anyaga az ekkori utasítások szerint, az alapot leszámítva, nem lehetett tégla. Végül 1747-ben, a városi szemétlerakó helyén felépült az akkor 36x14 méteres belső terű templom, amely az 1760-as tűzvészben több szentesi épület társaságában leégett. A 1761-1776 között épült téglatemplom Mária Teréziát és fiát II. Józsefet dicsőítő, 1774-ben felhelyezett ellipszis alakú, vörösmészkő táblát őrző torony testének meghagyásával 1808-1826 között új templomot épített a református egyház. Az erkélykorlát, az ajtók, a harangok és egyéb apró részletek 1827-ben készültek. A felszenteléskor fekete cserépdobozt helyeztek el a toronygombban, megörökítve benne az akkori szentesi egyház világi és lelkészi vezetőit, az iskola tanulóit, illetve a torony építésének történetét. A dobozon kívül a református címer volt, alatta felirat: “Teher alatt nő a pálma”.
Kiss Bálint református lelkész közreműködésével Fischer Ágoston kecskeméti építészt bízták meg a tervek elkészítésével. A végleges formáját elnyert építmény a legnagyobb magyarországi templomok sorába tartozik. A 40 métert meghaladó torony klasszicista, az épület többi része későbarokk (copf) stílusjegyeket hordoz. A főbejárat kőkeretes, szemöldökíves kiképzésű, a torony legömbölyített sarkainál szintekre tagolt pilaszterek futnak. Kosáríves oromzata fölött vas korláttal védett körüljáró látható. A torony magasított, rézből készült, bordázott félgömb kupolával van fedve. Az északi homlokzaton a fapillérek között szegmentíves ablakok láthatóak. A déli oldalt 1891-ben támpillér sorral erősítették meg. A templom nyugati vége egyenes záródású, sarkai lekerekítettek.
A 48x24 méteres belső térben kialakított emeletes karzat aszimmetrikus, a hajó északi oldalán és a két rövid végén állnak. A karzat mellvédjén copf füzérdíszítés látható. A szószék késő copfstílusú, politúrozott felülettel, aranyozott szegélyekkel, kékesszürke márványozott oszloptesttel és vázadísszel készült alkotás. A ma is üzemelő orgona Angster József és fia pécsi mesterek munkája. A templom felszereléséhez XVIII. századi iparművészeti tárgyak is tartoznak: ónlámpa, ónkanna, úrasztali pohár.
A torony a négy párkányzat által öt szintre oszlik. Az első emelet ablakai négyzet, a másodikéi kör alakúak. A harangház rácsos ablakai téglalap alakúak, fölötte legyező formájú, félkörös ornamentika (jellegzetes motívum a debreceni Nagytemplomon), még feljebb toronyóra. A toronyórát 1828-ban Rauschmann budai óragyártó készítette, Karl Vitus szerelte fel. Ez volt hazánkban a második horizontális toronyóra, az első az alcsúti kastély számára készült. A torony sarkain ión fejezetű lizénák húzódnak, falazata kosáríves oromzattal zárul. Ez után a nyolcszögletű tűzőrszoba és a tűzfigyelő erkély következik. A torony méltó lezárását a kupolás sisak adja, tetején a kb. 435 kg súlyú toronygomb, a vitorla és a 109 kg-os csillag.
A torony két oldalán lévő, íves oromzat két szélén egy-egy kancsó formájú díszítményt láthatunk. Az oldalhomlokzatok közül a délit egyszerű támpillérek kísérik. Az oldalhomlokzatok hét részre oszthatók. Az ablakok szegmentívesek, Sarkadi Sámuel asztalos és Bíró József lakatos mesterek munkái 1811-ből. A hátsó homlokzaton nincsen ablak, csak egy egyszerű kiképzésű kapu, a főpárkány felett pedig klasszicista timpanon.
A műemlékké nyilvánított templom felszentelésekor három harangot áldottak meg. Az 1100 kg-os öregharangot 1799-ben öntötték az 1638-ban készült ősi harang anyagából, ezt 1847-ben újjáöntötték 1200 kg súlyban. 500 kg-os harangja 1732-ben készült, 1847-ben repedés miatt újraöntöttek. Ezen kívül volt még egy kb. 75 kg-os csengettyűharangja is 1749-ből. 1847-ben Hornung József pesti műhelyében öntötték meg a templom eddigi legnagyobb harangját 2100 kg. súlyban, melynek mesésen szép hangját sokáig emlegették a régi szentesiek.
Az I. világháborúban csak a 12 mázsásat hagyták meg régisége miatt. 1921-ben Szlezák Lászlótól rendelték meg az 1800 kg-os harangját, majd 1930-ban szintén tőle a három kisebbet. A 699, 400 és 201 kg-os harangokat Sebesi Józsefné Kutas Eszter adományozta (a 699 kg-osat édesapja emlékére). A 400 kg-os harang felirata volt: “Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar!”. A Második Világháborúban a 699 és a 400 kg-os harangját vitték el. A maradék kettő pedig megsérült a tornyot ért bombatámadás miatt.
Jelenlegi három harangja a II. világháború után készült. A nagyharang 1000, a középső 511, a kicsi 310 kg súlyú. A nagyot és a legkisebbet 1947-ben Szlezák László öntötte. A középsőt pedig Gombos Lajos, ma is élő, őrbottyáni mester 1971-ben.
A templom második emeleti karzatán kapott helyet egy ma is használatos kiállítási tér, melyben rendszeresen rendeznek tárlatokat.
Forrás:
https://www.szentes.hu/intezmenyek/egyhazak/templomok/reformatus-nagytemplom/
