Az állomáshoz tartozó leírást, irodalmi anyagot, képeket a Koszta József Múzeum állította össze.

A Csallány Gábor Kiállítóhely épületét 1869-ben építették Török János tervei alapján. Eredeti funkcióját tekintve egy klasszicizáló stílusúvendéglő volt, mely nyugati hosszát tekintve 42 méter, északi és déli hossza 19 méter, szélessége pedig átlagosan 11,5 méter. Keleti oldalán egy nyitott főfolyosó húzódott, mely 4 kőoszlopon nyugodott, az oszlopok közei pedig kereszt és fekvő fakorláttal voltak ellátva. A főbejárat a 8 ablakos táncterembe vezetett. Az épület többi részében vendégszobák, a bérlő lakrészei, valamint a különböző mellék- és kiszolgáló helyiségek kaptak helyet. A kész vendéglőt végül az 1870-es díszünnepség keretében adták át. Ugyanebben az évben a város kulturális életének kimagasló helyszínévé vált. Itt rendezték ugyanis az Anna-bált is.

Sajnos a vendéglő csak rövid ideig üzemelt: elég korán, már 1873-ban megszűnt mulatóhelyként működni. Ugyanez a dátum jelöli az épület évtizedes kálváriájának kezdetét is, melynek részeként először helyhiány miatt a polgári népiskola vette birtokba a gimnázium 1888-as átadásáig. Ezután sokáig városházaként is használták, még végül 1897-ben újból vendéglátói célra adták bérbe azzal a feltétellel, hogy a nagyterem továbbra is a közgyűlések megtartására legyen hasznosítva. Az akkori tulajdonosa engedélyt kapott az épület előtti területen asztalok felállítására, majd ennek nyomán elkészült az ízléses pavilonnal szegélyezett, díszes faráccsal bekerített nyári mulató helyiséget. 1899-ben bevezették a villanyt is, ami növelte a szórakozóhely fényét. Ezt követően az épület 1912-ben a múzeum szolgálataiba került.
A város az 1870-es években, hosszú évek küzdelmeit és beruházásait követően megyeszékhelyi címet nyert, így rengeteg fejlesztésen és átépítésen mehetett keresztül a kor városképe. A tudományos fejlődés egyik fontos állomásaként 1894-ben, a szegedi múzeum megalakítása után csupán 7 évvel, létrejött Szentes első múzeuma. Szervezett szakmai tevékenységet ugyan csak 1897-től végeztek, amikor a Csongrád-vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat átvette a működtetését, de a múzeum megléte mégis a korban kifejezetten jelentős állomásnak számított. Végül 1913-tól Csongrád-vármegyei Múzeum néven, kettős szerepkörben működött. Egyrészt az akkori teljes Csongrád vármegyében mentette a régészeti örökséget, másrészt a megyéhez, a térséghez, a városhoz kötődő történeti, képzőművészeti és néprajzi értékek felhalmozásában és bemutatásában jeleskedett.
A múzeumalapító, Csallány Gábor 1897-ben szervezte meg a régészeti örökségek szakszerű gyűjtését. A rendszeres ásatások eredményeként 1944-re közel százezer tárgy alkotta a régészeti tárat, azonban ennek becslések szerint fele nyom nélkül eltűnt a világháború forgatagában. A fennmaradt gyűjtemény egyik legjelentősebb egysége a szentesi járás régészeti topográfiája során összegyűjtött felszíni leletanyag. A gyűjtemény gazdagságára jellemző, hogy a szentesi múzeum törzsanyaga a szegedi múzeum után a legnagyobb a megyében.
A múzeum az idők során több névváltozáson is átesett. Első állomásként 1951-ben felvette a városhoz köthető, nagy jelentőségű festőművész, Koszta József nevét, majd a 2006-os Megyeházába történt átköltözés után a ligeti épület 2009. május 20-án megkapta a múzeumalapító, Csallány Gábor nevét.
2011. december 15-től régészeti látványtár, kiállítás és tanterem is működött az épületben. 2013-ben megnyílt a szentesi grafikus, Drahos István és a növénykutató-biológus, Szalva Péter emlékszobája. A belső tér jelenleg nem megtekinthető a kiállítóhely átépítése miatt.
2023. június 24-én, a Múzeumok Éjszakája keretében megnyílt az épület hátsó részében helyet kapott Õze Lajos Emlékház. A szentesi származású színészlegenda életművének emléket állító kiállítás a múzeum legújabb tárlata. A család és a város által felajánlott relikviák és a művész ikonikus szerepein keresztül mindenki megismerheti, hogy ki is volt az a bizonyos Õze Lajos.
A főbejárat előtt Borbereki Kovács Zoltán párizsi Grand Prix-t nyert Kubikos szobra áll, az 1896-tól folyamatos régészeti feltárások derék földmunkásainak emlékére. A szobrot 1940-ben avatták fela Polgári Leányiskola előtt, habár már jóval előtte, 1934-ben elkészült. Egyes hírek szerint a műalkotás a kultuszminiszter ajándéka volt a város számára 1938-ban. Érdekesség a szoborról, hogy a felavatásakor komoly kritika érte a kubikosok, a városiak, és a helyi sajtó részéről is, mivel sokak szerint valójában egy parasztembert ábrázol, így a munkások nem is fogadták el a tisztelgést. A korabeli újságokban paródia sorozatot indítottak a alkotás és az újságíró közötti beszélgetések formájában. A szobrot végül 1947-ben áthelyezték a mai Széchényi-ligetbe.

A ligeti múzeumkertbe látható az 1891-ben készült Zsoldos-kút, amely a város legjelentősebb gyáros dinasztiájának emlékét őrzi, és a szentesi kopjafás temetők egy jellegzetes darabjának fából faragott 2:1 arányú faszobra.

Források:
https://www.szentes.hu/intezmenyek/kozmuvelodesi/muzeumok/csallany-gabor-kiallitohely/
https://www.szentesinfo.hu/liget/liget/
https://szentesimuzeum.gportal.hu/gindex.php?pg=36022934
https://www.kozterkep.hu/44695/kubikos-szobra
Labádi Lajos: Szentes (2004), Grimm Kiadó, Szeged