Az állomáshoz tartozó leírást, irodalmi anyagot, képeket a Koszta József Múzeum állította össze.

Szentesen sokáig nem működött gőzfürdő, habár a termálvíz, mint környezeti forrás adott volt. Az első építési törekvésre 1868-ban került sor. Az ötlet Füchsl Ferdinánd, a mai Delelő akkori tulajdonosa fejében fogalmazódott meg. Tervei szerint egy nyári táncteremmel egybekötött vendégfogadót és egy fürdőházat építetett volna, amelyet 15 évig díjmentesen használhatna, majd a tulajdonjog a városra szállt volna.

Habár a tervek iránt nagy volt a kezdeti lelkesedés, végül mégsem valósulhattak meg. A ma is látható épületek Török János, a város mérnöke elképzelései alapján készültek.

A klasszicizáló stílusú épülete, mely a mai Széchényi- liget központjában található, 1869-ben fejeződött be. Elkészültekor vendéglőként működő téglaépület nyugati hossza 42-, északi és déli hossza 19-, még szélessége átlagosan 11,5 méter volt. A keleti oldalon egy nyitott főfolyosó húzódott, mely 4 kőoszlopon nyugodott, az oszlopok közei kereszt és fekvő fakorláttal voltak ellátva. A főbejárat a 8 ablakos táncterembe vezetett. Az épület többi részében vendégszobák, a bérlő lakrészei, valamin a különböző mellék- és kiszolgáló helyiségek kaptak helyet.

A gőz- és kádfürdő épülete szintén 1869-ben készült el. A vendéglőnél némiképp kisebb: nyugati hossza 32 méter, két szárnya 13 méter, még szélessége átlagosan 6 méter. A főbejárat egy 9 kőoszlopon nyugvó tornácra vezetett, amelyeknek alsó közei be voltak építve, felső közei pedig a mennyezetig üvegezettek voltak. Innen nyíltak a fürdőhelyiségek: az egy- és kétszemélyes kádfürdők, a hideg és meleg tusolók, a gőzfürdő (középen nagy, ovális melegvizes medencével) és a gőzszoba (tölgyfa fekvőpadokkal). A kádfürdők 435 literes ovális fenyőfa fürdőkádakkal voltak felszerelve, amelyek feltöltése, valamint a zuhanyok működtetése a padláson elhelyezett 5 db 2700 literes víztároló fakádakból történt. A gőz- és melegvíz előállítását egy 4 lóerős gőzgép végezte, az elhasználtat pedig a Kurcába engedték le. A kádakat Farkas Ferenc pintér 1870 februárjára szállította le, a gőzfürdő szerelvényeit pedig Garai Imre rézműves készítette el.

A városi tanács 1870-ben döntött az épületek haszonbérbe adásáról, a szerződés aláírását követően pedig megtörtént a ligetet felavató táncos ünnepség július 10-én. A bérlő Rambovszky József 1871-ben már sziksós fürdővé bővítette a kádfürdőt, melynek süllyesztett medencéibe 4-5 lépcső vezetett le. Bevezette, hogy a hölgyek és az urak (a jó erkölcs védelme érdekében) más-más napokon látogathatták az intézményt. Két évvel később a zavartalan vízellátáshoz újabb kutat is ásatott. Ám minden igyekezete ellenére a bérleményei - különösen a vendéglő - nem váltották be az általa remélt üzleti sikert, így újabb bérlők vették át tőle a stafétát.

A liget felújításával párhuzamosan a gőzfürdő mögött elkészült a nyári ártézi uszoda, amely 1896-ban nyitotta meg kapuit. A fiatalok legkedveltebb tartózkodási helye volt. A fürdő elkészülte után a kádfürdő még két évtizedig működött, bár a látogatottsága kissé megcsappant. Az 1949-es államosítás idején az utolsó bérlője a Labádi házaspár volt.

Az 1950-es évek elején az épület a Városgazdálkodás kezelésébe került. Hasznosítására több terv is volt, de döntés csak 1960-ban született róla. Ennek alapján jelentős átalakítások történtek, majd 1961. április 12-én, mint Farkas Antal Úttörőház nyitotta meg kapuját. Farkas Antal (1875 -1940) szentesi születésű, országosan jegyzett író, költő volt, akinek nevét utca is őrzi városunkban.

Az úttörőház tucatnyi szakkörét, klubjait mintegy 250 gyermek látogatta rendszeresen. A legnépesebb közülük a KRESZ szakkör volt, de sorra nyerték a különféle versenyeket az itt működő sakkozók, teniszezők és bélyeggyűjtők is. A rengetegféle csoport tevékenységéről a korabeli városi lapok is hírt adtak. Kiállításokat, sport- és kulturális rendezvényeket is szerveztek az általános iskolások és a közművelődési intézményekkel együttműködve.

1966-tól közel 3 évtizeden át a nyarak fő "attrakciója" a napközis tábor volt, ahol több turnusban 200-300 gyermek számára biztosítottak teljes ellátást és programokat. 1968-ban lebontották az udvari medence mellől a kabinsort, és korláttal, lépcsővel látták el. Különlegességként a honvédségtől oda került egy MIG 15-ös vadászgép, amelyet az udvaron állítottak fel.

A rendszerváltást követően, 1990 decemberében az épület Ligeti Játszóház néven folytatta működését. Ezután kifejezetten hamar, már 1993 júliusában új tulajdonoshoz került: ide helyezte a város a Városi Gyermekház és Családsegítő Szolgálatot, amely egészen 2011. október 3-ig, a ma ismert helyére való költözéséig ebben az épületben működött.

Ahogy fokozatosan kirajzolódott, hogy az egykori kádfürdő kicsi lesz használóinak, a 2000-es évek elején pályázatot hirdetett a város az épület hasznosítására. Habár több ígéretes ajánlatot is kaptak, végül egyik projekt sem került megvalósításra, így a nagy múltú épület jelenleg üresen áll.

 Források:
https://www.szentesinfo.hu/liget/liget/
https://www.szentesielet.hu/2021/10/29-30-szam-2021-julius-23/