Keresd az utat Bökény felé! 

Egésznap eső készülődött, gyülekeztek az égbolton a felhők. Szerencsére még délután 5 órakor sem esett 2018. szeptember 22-én szombaton.
Megszerveztük és végigeveztük.
Úti cél Bökény, indulás fél 9-kor. Körös-torokba érkezés 10 órakor, erős szélben.
Továbbindulás 10.30-kor, érkezés 12-re, hazaérkezés 16.15-re. 

Felfelé haladtunk a Tiszán a jobb part mentén. Egy sirály pózolt rögtön az utunk elején. Egészen közel eveztünk hozzá. Lali felkiáltott:”Ott egy sirály!” A madár nyugodtan ült, mintha ott sem lennénk. Egy-két fotó, huss, mégis elrepült. Na, még néhány fotó erről a ritka pillanatról.
A strand hosszában, a jobb parton Sallay emlékverseny volt a horgászoknak. A túlparton már égett a tűz a bográcsozáshoz.
Áteveztünk a hidak alatt. Utunkat felröpppenő vadkacsák keresztezték. Erős északnyugati szél fújt, így csak 10 órára érkeztünk a Körös-toroki strandra. Egy rövid sétát tettünk a parton, vizet vételeztünk az artézi kútból.
Mire visszaékeztünk egy lovascsapat várakozott a hajókikötőnél. Túrázók voltak ők is. Rendkívüli erő áramlott a ménesből felénk. Fényképeket készítettek néhányan. Kisvártatva lejöttek a vízhez a lovasok és a lovak, melyek láthatóan nagyon élvezték a vizet.
Nekünk reggelizés következett, azután a gyerekeknek egy kis játék az otthonról hozott kisautókkal. Továbbindultunk a Körösön. A torkolat elején hatalmas csöveket láttunk. Innen emelik át a vizet a Kurcába.
Éreztük és hallottuk a szél jelenlétét. Lali meg szerette volna állítani a szelet, hogy könnyebb legyen az evezés. „Talán keress egy gombot, amivel leállíthatod!”- jót nevettünk. Kavarogtak a falevelek az égbolt felől. Ránk hullottak és a vízre egy-egy erősebb széllökésnél. Csodálatos ez az őszi levéleső!
Miközben haladtunk felfelé ritka természeti jelenséget figyelhettünk meg. Egy „sárga út” kanyargott a folyó közepén. Visszafelé jövetben közelről láthattuk, hogy őszi falevelek és békalencse együttes sodrása látszott sárga útnak. A part mentén, a vízben növények és halak látványa kápráztatott el minket. A gátoldalban a fák színes leveleiben gyönyörködtünk.
Egy horgász bukkant fel motorcsónakjával. Érdeklődött, hogy merre tartunk. Kérdésünkre, hogy messze van-e még úti célunk, azt válaszolta, hogy igen. Mosolygott. Ebből úgy sejtettük, nemsokára a duzzasztónál vagyunk. Valóban. Néhány méter után egy kis szigetnyelvet pillantottunk meg. Távolabb erre épült az egyik kőépítmény, amelyiken felfedeztünk egy nyitott vasajtót. Jó kis búvóhely eső esetén! 

Elmesélem, hogy az idejutás nem egyszerű. Hajóval beeveztünk a betonépítmények közé, majd a 100 éves rozsdás vaslétrán felmásztunk a tetejére. Lali nem akart feljönni. Később Dani biztatására letette félelmét és ő is felmászott.
Körbenéztünk a terepen. Megtaláltuk a vízlépcsőt. Néhány évvel ezelőtt innen ugráltunk a vízbe egy nyári kirándulás alkalmával- meséltem útitársaimnak. Te ilyen bátor vagy? – kérdezték.
Azután arról meséltem, hogy más alkalommal a túloldalon kötöttünk ki. Az első magyar vasbetonból épült vízépítési műtárgyon ebédelhettünk, utána úszás következett a vízlépcsőhöz. Mennyi szép emlék! Ugye jövő nyáron is eljövünk ide?
Danival a messzeségbe tekintettünk. Zöld mező, nyárfák, traktor, gazdasági épület és egy kőhajó.
(A legközelebbi biciklitúrát a kőhajóhoz szervezzük.) Még 1-2 fotó és indultunk visszafelé.
Nahát, még a Nap is kisütött! De jó, legalább egy kicsit felmelegedtünk!
Visszamásztunk a hajóinkba a vaslétrán. Megkerültük a „szigetet”. (Ez még nem történt meg velem, pedig már jó párszor kirándultam errefelé.) Azután átadtuk magunkat a sodrásnak és megebédeltünk a hajóban. Icának ez nagy élményt jelentett. Ősz van 20-24 Celsius fok és fúj a szél. Ma hiába hoztuk el fürdőruháinkat, nem fogunk lubickolni.
Gyorsan visszaérkeztünk a torkolathoz. Majdnem néptelen volt a homokpart. Csak egy család élvezte az őszi természetet.
Kikötöttünk és a gyerekekkel agyaggolyót gyúrtunk. Jó játék ez, nagyon élveztük. Ők még a hajóra is magukkal hozták. Dani egy négyzetet formázott a képlékeny agyagból. Lali is ügyesen gyúrogatta. Egyikünk arra biztatta őket, hogy az agyagot tulajdonképpen rágni kell. A hajó alján nemcsak agyaggolyó volt, hanem szanaszét kisautók, levelek és sár. A kenu alja egy komplett játszótérré változott. Na, lesz mit takarítani érkezéskor! 

KAmilla