Koszta-tanya / 2. állomás / Honfoglalás Szentesen
Honfoglalás Szentesen
Berekhát 25, Lakos-tanya (1912-1922)
1911-ben Koszta József betöltötte az 50. életévét, ám akkoriban festett képei még mindig a kísérletező útkeresésről árulkodnak. Nyomasztotta, hogy rajongott példaképe, Munkácsy Mihály ilyen idős korára már egész életművet tudhatott maga mögött.
Húszéves volt, amikor "magaképzése végett" 2 év Kolozsvárott kuporgatott keresetéből elment a bécsi akadémiára. A következő években tanult Pesten a Mintarajziskolában, és Münchenben, megfordult Velencében, Nagybányán, Rómában és Párizsban - amikor sikeres pályázatai lehetővé tették, akár hónapokat, éveket is eltöltve egy-egy helyszínen. Közben sok nagy művésztől érték stílusformáló hatások, ám közben egyiknek sem vált az utánzójává. Mindenhol és sokaktól tanulva alakította a saját kifejezésmódját.
Külföldi útjai után rövid ideig a Szolnoki Művésztelepen dolgozott, és közben kereste azt a helyet, ahol majd zavartalanul tud festeni. Járta az Alföldet, Cegléd, Gyoma, Csorvás, Félegyháza és Kunszentmárton után 1911 júliusában Szentesen akadt rá az igazira. A “honfoglalást” Pánczél Lajos rekonstruálta Koszta halálára írt lírai nekrológjában, amely Rózsa Gábor jóvoltából megjelent a Szentesi Életben is:
“Parasztszekér zörgött az úton és kavarta a port. A két kis barna ló szaporán csapkodott a farkával, hessegette a legyeket. Nyári meleg terpeszkedett a tájon, mélyen bennjártak a júliusban. A kocsis mellett alacsony ember ült. Apró szemei hunyorogtak az éles napfényben, de fürgén nézelődtek. Gyönyörködtek a tájban, az óriás búraként leboruló kék égben, a habfoltokként úszó fehér bárányfellegekben, a karcsú jegenyékben, a felrebbenő fogolycsapatokban, a szanaszét kúszó dinnyeindákban.
Egyszer csak megragadta a kocsis karját: - Megálljon! Kis tanya közelében haladtak el. Olyan volt, mint a többi alföldi tanya. Fehérfalú épületek, amelyeken ragyogott a friss meszelés, glédában őrt álló akácfák, szőke kazlak, kapirgáló tyúkok, csaholó kutya, ágaskodó gémeskút. Minden szabályos volt, csak egy valami ütött el a megszokott képtől, az egyik épülethez festőműterem volt ragasztva. Szélesablakú, üvegtetős ház. A nagy üvegtáblákon bezuhogott a júliusi napfény.
A lovak megálltak. A kis ember leugrott a kocsis mellől és apró, sietős léptekkel megindult a tanya felé. Kampós meggyfabotja jó fegyver volt a csaholó kutya fékentartására, de már jött is a tanya gazdája, pár pillanattal később szembenálltak egymással..."
A házigazda dr. Lakos Imre elűzött szentesi polgármester volt, a műterem pedig unokaöccséé, a később tragikusan elhunyt Lakos János Pálé. Koszta a környező 25 hold földdel együtt kibérelte évi 1000 koronáért. Ide hozta „haza” Annuskát, aki ekkor már 13 éve hűséges társa, gondviselője és modellje volt. Az itt töltött első szentesi évtized meghatározó lett egész munkásságára nézve.
1911-ben a Háromkirályok című festménye szerepelt az amszterdami nemzetközi kiállításon. A nagybányai jubiláris kiállításra Ferenczy Károly válogatott be öt Koszta-festményt. Nyáron az Andrássy Dénes-féle 4200 koronás utazási ösztöndíjjal néhány hónapos tanulmányútra ment Észak-ltáliába, Belgiumba és Hollandiába. A tengerparton festett, meglepetésszámba menő posztimpresszionista jellegű képei elkülönülnek életműve egészétől, bár tanulságaikat számos művén felhasználja.
1912-ben Fridrich János a Lakos-tanyai műteremben készítette el róla a sok helyütt idézett fényképet. A fotóról elgondolkodva tekint ránk, a körülötte kirakott festmények a korszak terméseként még mindig inkább csak az útkeresés állapotát sugallják.
1913-ban a Műcsarnok tavaszi tárlatán a Képzőművészeti Társulat és a Szépművészeti Múzeum is megvásárolja egy-egy művét. Hosszú szünet után - életében utoljára - hazalátogat Brassóba.
1915-ben a Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállításáról a királyi gyűjtemény számára vásárolják meg egy festményét. Ebben az időben születtek berekháti malmos képei, majd kukoricatörőinek kontrasztokban gazdag, szenvedélyes kolorizmusával új korszak kezdődött munkásságában. A közeli cigánysor, a putrik szegényes, de színekben gazdag világa is megjelenik képein.
„Ami jó, azt itt csináltam. Ami igazán sikerült, az itt lett, ebben a környezetben." - vallotta 1921-ben a Világ riporterének, Lestyán Sándornak, aki talán egyes-egyedül a Kosztáról írók közül itt, a világvégi Berekháton is felkereste.
1916-től gyakori vendég volt a szolnoki-, majd három évvel később a kecskeméti művésztelepen is. Tagja lett a Szabad Művészek Csoportjának. Ekkor megfestett Muskátlis kislány képe az infánsnői tartású gyermekkel sikert és vitákat is eredményezet - a téma több más festményen is visszaköszönt.
1917 szeptemberében az Ernst Múzeum XXVII., a Magyar mesterek ötödik csoport-kiállításának két termében kiállított nagyobb kollekciójával az immár 56 éves mester végre átütő sikert aratott. Minden képét megvették és a sajtó új tehetségként ünnepelte.
Az év végén a Műcsarnok téli tárlatán a Kukoricatörők című festményével Koszta az első kitüntetettje lett az akkor alapított Wolfner-díjnak. A Singer és Wolfner cég hároméves szerződést kötött vele. Szintén Lestyán idézte tőle pár évvel később az erről szóló szavait:
"A Singer és Wolfnernek semmi sem elég. Öt hónap alatt 18 képet festettem nekik, mégis azt mondták, hogy kevés. Nem eleget dolgozik nekik az ember... jobb volna lassan, nyugodtan festeni. De az anyagiak miatt van. Egy kis földet, meg egy kis tanyát akarok venni, hogy a magam ura lehessek. Azt hiszem, jövőre már meglesz a saját 15 holdam... Csak roppant drága a föld, itt a szomszédságban 4 holdért 120.000 koronát kértek... Tessék ezt összefesteni...”
1918-ban a szolnoki háborús események következtében számos képe elpusztult, közte egy nagy méretű történeti kompozíciója is.
1920 januárjában újra nagy érdeklődés övezte képeit az Ernst Múzeum X. csoport-kiállításán. Az évtized közepéig Budapesten is fenntartott egy műtermet, ahol többnyire télen dolgozott. A Szinyei halála után márciusban megalakult Szinyei Merse Pál Társaság rendes tagjává választotta. Ettől kezdve rendszeresen részt vett a Társaság bel- és külföldi kiállításain. Megpályázta a Képzőművészeti Főiskola meghirdetett tanári állását, de nem járt sikerrel. Eközben sorra festi a most már egyre inkább “Koszta-stílusú” képeit.
1921-ben a Tamás Galéria 33 Koszta festményből rendez kiállítást. Tamás Henrik öt évre lekötötte a művész képeinek eladási jogát, de a lejárat előtt Koszta felbontotta a szerződést, annak előnytelenségére hivatkozva.
1922 februárjában részt vett az Ernst Múzeum XIX. csoport-kiállításán. Májusban a stockholmi magyar kiállításon szerepelt. Egy festményét kiállították a XIII. Velencei Biennálén. Rudnay Gyulával - akit a festők közül a legközelebb állónak érzett magához - művésztelep alapítását tervezték, de ez sosem valósult meg.
Koszta 10 évig volt a Lakos-tanya bérlője, melyet 1961-ben, születése századik évfordulóján Bakó Károly és Dobozi András még lefényképezhetett. 1922 nyarán végre teljesült a régi vágya: a Singer és Wolfner kiadónak festett képei árából megvette a Felsőrét 37/A alatti saját tanyát a Szentestől északra fekvő Várháton. A Piti Mária-féle birtok szétmérésekor jutott hozzá a mellette fekvő 15 hold földdel együtt. 1937-ben újabb 10 hold szántóföldet vásárolt mellé a Vekerháton.
2. tábla hátoldal
Mákvirágok között - 1915-1920 között
(Olaj, vászon - 52 x 60 cm - Koszta József Múzeum)
A berekháti Lakos-tanya 1911-től 10 éven át volt Koszta alkotó műhelye. Itt talált rá arra a csak rá jellemző végletes szenvedélyű, impresszionista stílusra, amely jellemzi a paraszti életből és a szentesi tájból vett témájú képeit.
A cigánysorból / Délutáni napsütés - 1915-1920 között
(50,5 x 62,5 cm - magángyűjtemény)
Az Aranysziget, a cigánytelep szegényes, tarka színvilága kedvelt, sok változatban megfestett témája lett Kosztának. A képek legtöbbször komorak, a kezdetben kék, felhős ég egyre sötétebb, a fák száraz ágakkal nyújtóznak felfelé. A már nemzetközi hírnevet szerzett festőt nem nagyon becsülték Szentesen, mondván: azért telepedett ide, hogy putrikat fessen?
PDF formátum:
https://turautak.jupat.hu/turaanyagok/koszta-tanya/2_allomas.pdf
2. tábla hátoldal, PDF formátum:
https://turautak.jupat.hu/turaanyagok/koszta-tanya/2_allomas_h.pdf
Az állomás hangzó változata az alábbi linken érhető el:
https://turautak.jupat.hu/turaanyagok/koszta-tanya/qr2.html
(Közreműködők: Tóth Sándorné, Mészáros Attila)
Összeállították: Lantos Imre, Mészáros Zoltán, Sprok János, Tímár Ferenc, Valkai Zsolt, Vecseri Ferenc
Hangzó anyag a Krúdy Gyula Baráti Kör közreműködésével, a Szentes TV stúdiójában lett rögzítve.
Videó: vferd.com
Források / Dokumentumok / Képek jegyzéke / Fotók
A művészettörténeti óra az alábbi öt állomásból épül fel:
Koszta-tanya / 1. állomás / Kezdet, útkeresés
Koszta-tanya / 2. állomás / Honfoglalás Szentesen
Koszta-tanya / 3. állomás / A Koszta-tanya
Koszta-tanya / 4. állomás / A hazatért festő
Koszta-tanya / 5. állomás / Alkony, elmúlás
Kellemes időtöltést!
Visszavárunk!
Koszta alkotásaiból állandó tárlatot is megtekinthetsz a Koszta József Múzeumban.
https://kosztamuzeum.hu
Elhelyezkedése: N46 41.371 E20 13.663
Partnerek:
A 3. állomás elhelyezkedése: N46 41.343 E20 13.676