Koszta-tanya / 5. állomás / Alkony, elmúlás
Alkony, elmúlás
Az utókor emlékezete
Koszta Józsefnek a kiemelkedő tehetsége mellett küzdelmes sors jutott. Már elismert művészként is gyakran kellett nélkülöznie, ráadásul a megélt két világháború is súlyosan érintette. Az első folyamán a Szolnokra menekített képei jutottak a román katonák kezére, a másodikban a szárkúpba és a tanya padlására rejtett festményeket találták meg az oroszok, amikor a front elérte Szentest.
Az 1940 körül festett képei, mint a Kosaras nő, vagy a Városvégi putri mutatják a legtisztábban festészetének esszenciáját. Ebből az időből származik egy karakteres időskori arcképe is. Szerencsénkre épp ezek itt Szentesen, a róla elnevezett múzeumban tekinthetők meg, számos más alkotásával együtt.
1945 őszétől bérbe adták a háborús eseményekben megsérült, majd kifosztott várháti tanyát, a két idős ember pedig a Zrínyi utca 2. szám alatti házban vette ki az utca felőli szobát és konyhát dr. Vajda Imrétől, aki akkor a város adóügyi osztályának vezetője volt. Koszta egy trágyás talicskán tolta be a városba, amijük megmaradt. Ekkor kezdődött meg a Felsőrét 37/A pusztulása.
A háború végeztével lassan újraéledt a művészeti élet. A Szinyei Társaság jubiláris kiállítására beválogatták Koszta néhány képét is. Ekkorra az egészsége meggyengült, 1946 áprilisában már az elhunytáról írt néhány újság, amit a Jövendő című lap egész oldalas képriportja cáfolt meg.
1948 februárjában ismét kiállításra került két képe a Nemzeti Szalonban, a Szinyei Merse Pál Társaság művésztagjainak utolsó, X. tárlatán, majd március 15-én az újonnan alapított Kossuth-díj kitüntetettjeinek egyike lett. Betegsége miatt nem tudott személyesen részt venni az ünnepségen. Ezt követően készített el Gink Károly fotóművész a szentesi lakásában négy felvételt az idős mesterről - köztük a sok helyütt idézett szívbemarkoló képet.
Az év folyamán Koszta-festmények szerepeltek a bécsi, londoni, párizsi és varsói magyar kiállításokon. Október 23. és november 2. között gyűjteményes tárlatot rendeztek a tiszteletére a Nemzeti Szalonban, ahol 98 műve szerepelt. A legnagyobb élő magyar festőként jellemezték, az ünneplést híradó felvétel is megörökítette. Az első képkockákon Koszta látható, kezében ecsettel és palettával - pedig akkor már három éve nem festett.
Férje gyengélkedése miatt Annuska 1948. november 15-i keltű végrendeletében mindkettőjük teljes hagyatékáról rendelkezett. Ebben 20 festményt a Szépművészeti Múzeumra, négyet a szentesi múzeumra kívánt hagyni. Végül kettejük közül ő hunyt el hamarabb, 1949 januárjában. Február 2-án temették el a szentesi Kálvária temetőben. Megváltatlan sírja az 1990-es években kis híján felszámolásra került, a véletlennek köszönhető, hogy egy lelkes lokálpatrióta, dr. Széchenyiné Csergő Judit még idejében közbe tudott lépni.
Felesége halála után Koszta - felülírva az előbbi végrendeletet - az összes képe tulajdonjogát magához vonta, majd azzal a kitétellel bízta 29 nagy értékű festményét a városra, hogy halála után itt helyezzék őt örök nyugalomra, és a mindenkori polgármester gondoskodjon sírjáról.
A tisztázatlan helyzet később számos műve eltűnésének, majd több évtizedes, kiterjedt pereskedésnek is előidézője lett. Erről is, és a Koszta-tanya viszontagságos sorsáról is alapos összefoglalást ad Dávid Zoltán 1995-ben írt Koszta József művészete - Emléke és hagyatéka Szentesen című dolgozatában.
A művész végzetesen legyengülve a budapesti Korányi Sándor utcai klinikára került, majd itt hunyt el 1949. július 29-én, 88 éves korában. A Kerepesi úti temetőben temették el a 33. parcella 1-34. számú sírhelyen. Később felállított síremléke egy tévedés folytán a 35. parcella 4-1. sírjára került - amire a csak 2006-ban derült fény.
1950 júniusában Szentesen, a volt megyeháza közgyűlési termében rendezték meg az emlékkiállítását. A későbbiekben a város számon tartotta a születése és halála kerek évfordulóit, koszorúzással, kulturális rendezvényekkel emlékezve meg azokról.
1951-ben a szentesi múzeum a festmény-hagyaték okán felvette Koszta József nevét. A nagy múltú és elsősorban a régészeti gyűjteményéről híres intézményt 1897-ben alapította a Csongrád Vármegyei Történeti és Régészeti Társulat. A névadáskor és később is felmerült, hogy miért nem Csallány Gábor, az alapító múzeumi őr, majd igazgató, lett az intézmény névadója.
Koszta József műveit számos alkalommal kiállították az alföldi festészetet és a 20. századi magyar piktúrát bemutató tárlatokon itthon és külföldön. Egyéni kiállításaira szegedi, békéscsabai, hódmezővásárhelyi, abonyi, nyírbátori, miskolci, debreceni múzeumokban és kiállítóhelyeken került sor, elsősorban a szentesi múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatva, ahol mindmáig jelen van képeivel. Az 1980-as évek végétől pedig kiemelt szereplője a Galéria kolorista törekvéseket, a plein-airt, realizmust, századfordulót, valamint a 20. századi festészetet bemutató külföldi tárlatainak.
A várháti Koszta-tanya a művész halálát követően egy ideig gazdátlanul állt. 1951-ben a környező földek az Alkotmány Termelőszövetkezet tulajdonába kerültek. Az épületbe egy szövetkezeti dolgozó költözött, aki a műtermet ismét istállónak használta, és nem gondoskodott a tanya állagmegóvásáról sem. A következő években levélváltások zajlottak a Népművelési Minisztérium, a Városi Tanács VB illetve a múzeum között, különösebb eredmény nélkül. 1957 után már a levelek is elmaradtak – megállapítást nyert ugyanis, hogy maga a tanya nem képvisel művészeti értéket, így műemlékké nem nyilvánítható.
1959 novemberében a Városi Tanács VB határozata értelmében a tanya környéke az Új Élet illetve a Vörös Csillag Termelőszövetkezetek, majd később a kisebb szövetkezeteket magába olvasztó Árpád Tsz tulajdonába került.
1961-ben, Koszta születésének 100. évfordulóján dr. Bakó Károly, a szentesi gimnázium tanára fotókat készített a festő szentesi lakhelyeiről. Akkor még megvolt a Lakos-tanya melléképülete az egykori festő-műteremmel, illetve a várháti Koszta-tanya is. A későbbi évek légifelvételein - www.fentrol.hu - jól nyomon követhető ezen emlékek sajnálatos pusztulása.
1962-ben az egykori Vásártér - akkor Marx tér - déli házsorából kialakult utcát Koszta Józsefről nevezték el. 1969-ben, halála 20. évfordulóján a Zrínyi utca 2. szám alatti lakóházon táblát helyeztek el, a közelében pedig felavatták Koszta sztéléjét, a Borsos Miklós szobrászművész által alkotott domborműves emlékoszlopot. Az avatóbeszédet Dömötör János művészettörténész, Koszta munkásságának kiváló ismerője mondta. Az eseményt a Szentesi Amatőr Filmklub felvétele örökítette meg.
1965-ben megnyílt az állandó Koszta-emlékkiállítás a szentesi múzeum akkor még álló József Attila utcai épületének egyik termében. A Városi Tanács minisztériumi engedéllyel Koszta József emlékére évenként átadásra kerülő plakettet alapított. Az odaítélés feltételeként megszabták, hogy a kiállító művész az Alföld életét magasfokú humanitással fejezze ki. A díjazottakról a Koszta-érmesek 1974-es kiállítás-ismertetőjében, és a városi lap cikkeiben olvashatunk.
A tanya szomorú sorsának oka részben annak tisztázatlansága volt, hogy kinek a feladata lenne a fenntartás. A telek 1973 előtt Városi Tanács Élelmiszer-gazdasági, Ipari és Kereskedelmi osztálya tulajdonában volt, majd átadták a Városi Tanács Művelődési Osztályának azzal a megjegyzéssel, hogy az épület a magyar állam tulajdonát képezi és a tanács földkönyvében szerepel. Felelős figyelem és pénz híján szemet hunytak olyan személyek ottlakása felett, akiknek nem volt lehetősége, gyakran szándéka sem, hogy gondos gazdája legyen.
1980-ban 5 éves haszonbérleti szerződés köttetett egy újabb személlyel, jelképes évi 68 Ft bérleti díjért. Nem volt jó választás, mert az új lakó tűzrevalónak bontani kezdte az épületeket és maga fölül a tanya egy részét is, illetve nem költözött ki a szerződés lejárta után sem. Mindez abból a néhány újságcikkből tudható, amelyek mintegy segélykiáltásként megjelentek.
1983-tól a dr Vörös Gabriella lett a szentesi múzeum igazgatója, aki sikerrel gyarapította a Koszta képeinek gyűjteményét. Férje és munkatársa Rózsa Gábor mérnök-muzeológus a következő években „magára vette” a várháti Koszta-tanya ügyét. Számos más sikeres értékmentése mellett ebben minden igyekezete hiábavalónak bizonyult.
1985-ben a tanács műemléki helyreállításra felajánlotta a tanyát az Árpád Termelőszövetkezetnek, mivel a környező földek is a tulajdonában voltak. Ez végül nem teljesült, mivel az utolsó lakó nem költözött ki. A következő évben a Szentesi Élet hasábjain Tokácsli Lajos három részes cikksorozattal emlékezik Koszta Józsefre, akit mesterének tekintett. Az újság közzétesz egy fotót a romos állapotú egykori műteremről.
Az 1992-ben a Szentes kertvárosában működő általános iskola felvette Koszta József nevét. A névadással részben a Kossuth-díjas festőművész szentesi emlékezetét kívánták ápolni, másrészt ezzel is utaltak az iskolában zajló eredményes rajz- és képzőművészeti oktató munkára.
A pusztuló Koszta-tanya megmentésében a rendszerváltozás utáni földkárpótlás sem segített. A már erősen rogyadozó épület 1995 januárjában kigyulladt, a tetőszerkezete leégett. Ami csekély értékkel bírt, az a következő évben elrendelt bontás során elvitték. A többit már a természet intézte – ma kisebb-nagyobb dombocskák jelzik, hol lehettek az egykori épületek.
1999. július 29-én Koszta József halálának 50. évfordulója alkalmából Szentes város népes küldöttsége és a Magyar Nemzeti Galéria vezetősége koszorúzta meg nyughelyét a budapesti Kerepesi temetőben. Az ünnepi megemlékezést első monográfusa, a 90 éves Bényi László tartotta. Ugyanaznap a szentesi múzeum emlékhelyet avatott az egykori Lakos-tanya falán. Az egykori műterem már rég nem volt meg, hiszen azt a kapcsolódó melléképülettel együtt még az 1960-as évek közepén lebontották. A múzeumban "A mi Kosztánk" címmel dokumentum tárlatot nyitottak meg, amelyen Rózsa Gábor méltatta a művész munkásságát, akitől a Szentesi Életben Koszta kisajátítása Szentesen címmel ötrészes, adat- és érzelem-gazdag cikksorozat is megjelent.
2002-ben a szentesi múzeum tulajdonában lévő 27 festményből Dömötör János művészettörténész rendezett tárlatot, melyhez egy igényes ismertetőt is összeállított Koszta József festőművész hagyatéki állandó kiállítása címmel. A kiadványban az életrajzi vonatkozások mellett a képekhez kapcsolódó információk olvashatók - a magyar mellett angol, német és francia nyelven.
2006-ban az egykori Megyeháza felújított épületébe költözött a múzeum. Szeptember 29-én kiállítás nyílt Koszta József főművei köz- és magángyűjteményekben címmel. A tárlat katalógusát az egykor Koszta-érmes Szinyei Merse Anna festőművész, művészettörténész állította össze.
Az év folyamán a művész nevét tiszteletből felvevő Koszta Klub a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület szentesi tagcsoportja egy pályázat apropóján az 1911-ben Szentesen letelepedő Koszta életének feldolgozását vállalta fel. Lantos Imre a művészről szóló hírlapi tudósításokat gyűjtve kiderítette, hogy a művész hamvai nem a 35. parcella 4-1. helyen álló síremléke alatt, hanem a 33. parcella 1-34. számú jelöletlen sírhelyen vannak.
Az Együtt Szentesért Egyesület ezt követően kezdeményezte, hogy Koszta József és felesége Szeifert Anna Szentesen közös díszsírban kerüljenek újratemetésre. Sok hercehurca után 2008. október 25-én a Mester végakaratának megfelelően megtörténhetett a kegyeletes aktus. Az újratemetés előzményeit és történetét Darók József írta meg 2019-ben.
2011-ben Koszta születésének 150. évfordulóján szentesi Koszta József Múzeumban „Kenyni muszáj!” címmel magángyűjteményekből származó festményeket bemutatva Szabó Antal rendezett kiállítást, majd két évvel később ugyancsak ő a kecskeméti Bozsó Galéria tárlatán mutatta be Koszta képeit a nagyközönségnek. Március 27-én a nevét viselő általános iskola tanárai és diákjai emléktáblákat helyeztek el a fákkal benőtt romokon, ráirányítva a figyelmet az elfeledett emlékhelyre.
2014. március 30-án a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban nyílt meg Koszta minden előzőnél átfogóbb gyűjteményes kiállítása. Ez alkalomból jelent meg Szinyei Merse Anna Koszta József élete és művészete a dokumentumok tükrében című kötete.
A minőségi illusztrációkban gazdag kiadvány nagy számú felkutatott és elsőként itt közzétett dokumentummal járult hozzá a művész életének és munkásságának minden eddiginél pontosabb megismeréséhez.
2015-ben Budapesten a Várkert Bazár Testőrpalotájának két szintjén nagyszabású gyűjteményes kiállításon mutatták be Koszta József életművét. A fővárosban utoljára 1948-ban, a művész élete alkonyán nyílt hasonló tárlat, így régi adósságot igyekezett törleszteni a minőségében és mennyiségében is óriási életművet áttekintő kiállítás, amely decembertől négy hónapon át volt megtekinthető.
2017-ben a Koszta József Múzeum munkatársai egy maradandó táblát állítottak a Koszta-tanya helyén, amelyet október 7-én a dr. Béres Mária igazgatónő által szervezett kerékpártúra keretében avattak fel. Napjainkban a múzeum, lokálpatrióta szentesiekkel és a terület jelenlegi tulajdonosával összefogva turisztikai célponttá, találkozó hellyé kívánja alakítani a Szentes legjelesebb alkotóművészének várháti lakóhelyét, nem feledkezve meg a berekháti Lakos-tanya emléktáblájának a porta előtti részre tervezett, méltó kihelyezéséről sem.
5. tábla hátoldal
A Kossuth-díj oklevele - 1948. március 15. - (eredetije a Koszta József Múzeum gyűjteményében)
A Kossuth-díj a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés. Az országgyűlés 1948-ban, 1848. március 15. centenáriuma alkalmából alapította. Koszta József az elsők között kapta meg a díjat a festőművészet terén kifejtett munkájának elismeréseképpen.
Szentes, Zrínyi utca 2. - a Koszta házaspár lakhelye 1945-49 között (Fotó: Tímár Ferenc, 2013) 
1944 októberében Koszta-tanya környéke a közeli Tisza-híd miatt hadszíntérré vált. A két idős ember rettegve élte túl ezeket a napokat. Mindketten kórházba kerültek, az épület is megsérült. A következő évben a Zrínyi utca 2. számú házban vették ki az utcai szobát, és itt éltek utolsó éveikben. A ház falán 1969-ben táblát avattak Koszta emlékére.
PDF formátum:
https://turautak.jupat.hu/turaanyagok/koszta-tanya/5_allomas.pdf
5. tábla hátoldal, PDF formátum:
https://turautak.jupat.hu/turaanyagok/koszta-tanya/5_allomas_h.pdf
Az állomás hangzó változata az alábbi linken érhető el:
https://turautak.jupat.hu/turaanyagok/koszta-tanya/qr5.html
(Közreműködők: Tímár Ferenc, Tóth Sándorné, Paulovics Tamás)
Összeállította: Lantos Imre, Mészáros Zoltán, Sprok János, Tímár Ferenc, Valkai Zsolt, Vecseri Ferenc
Hangzó anyag a Krúdy Gyula Baráti Kör közreműködésével, a Szentes TV stúdiójában lett rögzítve.
Videó: vferd.com
Források / Dokumentumok / Képek jegyzéke / Fotók
A művészettörténeti óra az alábbi öt állomásból épül fel:
Koszta-tanya / 1. állomás / Kezdet, útkeresés
Koszta-tanya / 2. állomás / Honfoglalás Szentesen
Koszta-tanya / 3. állomás / A Koszta-tanya
Koszta-tanya / 4. állomás / A hazatért festő
Koszta-tanya / 5. állomás / Alkony, elmúlás
Kellemes időtöltést!
Visszavárunk!
Koszta alkotásaiból állandó tárlatot is megtekinthetsz a Koszta József Múzeumban.
https://kosztamuzeum.hu
Elhelyezkedése: N46 39.135 E20 15.341
Partnerek:
